Szobrokat vittem a hajón,
hatalmas arcuk névtelen.
Szobrokat vittem a hajón,
hogy álljanak a szigeten.
Az orr s a fül porca közt
kilencvenfokos volt a szög,
különben rajtuk semmi jel.
Szobrokat vittem a hajón,
és így süllyedtem el.
A víz alól kimentelek,
nélkületek nem élhetek.
Még fulladozva partra húzom
az összeroncsolt testeket.
Homokból ágyat készítek,
feküdve ott feküdjetek,
csepp olajat hordok naponta
roncsolt, gyönyörű arcotokra.
Eső megáztat csöndesen.
S nem lát titeket senkisem.
Megjegyzések