Ugrás a fő tartalomra

Murakami Haruki - Norvég erdő



Természetesen meging egy japán író :D Végül is máshogy látják a világot, mint az európaiak, ezért is izgalmas a részünkről.
Japánba a '70-as évek zenéi és identitása később hódított teret, így talán Murakami Haruki tisztább, pontosabb képet tud róla festeni, mint az európai és az amerikai írók, költők.
A regényben rengeteg zeneszámnak a címe szerepel, ráadásul a címét is egy Beatles dal adta.






Talán azért is, hogy jobban átéljük a regény hangulatát, vagy hogy könnyebben visszarepüljünk a múltba, ahol mi is fiatalok voltunk. Olvasás közben érdemes ezekre a számokra rákeresni. Sajnos én lusta voltam ehhez.
Nagyon realisztikus mű, közvetlenül és fekete-fehéren ír mindenről a szerző, akár legyen szex-jelenet, vagy a társadalom kritizálása. Itt egy példa rá:


"– És mondd, miről szól ez a felsőfokú külügyminisztériumi vizsga? Csak az olyan srácok tudják megcsinálni, mint te? – Fenét! A legtöbbjük seggfej. Seggfejek meg pszichopaták. Azoknak, akik hivatalnokok akarnak lenni, a kilencvenöt százaléka szart se ér. Még olvasni se tudnak rendesen."


S ezért is hiszem el, hogy valamikor élhetett egy Naoko, kihez plátói szerelem fűzte az írót.
A könyvből készült filmet nem láttam, de eléggé kétes kritikákat hallani róla. Mindenesetre az imdb-n "csak" 6,8-at kapott a felhasználóktól.


Kedvenc idézetem a regényből:
Sokkal több könyvet olvasott, mint én, de kezébe sem vett olyat, amelynek írója legalább 30 éve nem volt halott, ehhez ragaszkodott mint szabályhoz. Azt mondta, csak azokban a könyvekben bízhat.” 


Akinek a könyv megvan és mindenhová magával szeretné cipelni, az itt találhatja prc fájlfolmátumban (ebook):
http://www.megaupload.com/?d=XGWG1J88
jelszó: szndpc

Megjegyzések

Unknown üzenete…
esetleg megvan még valahol az a prc? megvan a könyv, viszont darabjaira esett...
Névtelen üzenete…
ncore-on, illetve itt megtalálod: http://canadahun.com/temak/e-book-v-2013.53307/page-30#post-3899978 (mondhatni mást is, érdemes regisztrálni)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Herz szalámi receptek

Azt hiszem, szalámival el vagyunk látva a közeljövőben. A trnd projektnek hála 10 csomag Herz Classic szalámit és egy rúd 400g-os szalámit kaptam tesztelésre. A nagy részét már szétosztottam a kollégáim között, hadd egyenek ők is egy jót. Remélem, jövőhéten jobb idő lesz, mint a mai nap (bőrig áztam a munkába menet), mert piknikeznénk egy nagyot a Labor Café-val. Nincs kellemesebb egy jó társaságban falatozni. Külön örültem, hogy a csomaghoz 1-2 receptet is mellékeltek. Az alábbi fel is keltette a figyelmemet: Herz Burger 35g Herz téliszalámi 1 db csemege uborka (5-8 cm) 1 ev. majonéz 30g vörös cheddar sajt ízlés szerint galambsaláta 1 tk. szezámolaj 1 ek. sajtszósz (kéz vagy házi) 1 db magos pogácsa A szalámi szeleteket felcsíkozzuk. Az uborkát felvágjuk juliennre (kis kockák), majd összekeverjük a szezámolajjal és a szalámi csíkokkal. Lereszeljük a cheddar sajtot, felmelegítjük a sajtszószt. Majd összeállítjuk a burgert. A félbevágott magos pogács

Játék az egész, vagy sem?!

Még jóval a gyermekvállalás előtt állok, de mint "nagy" játékos, már kialakult bennem egy kép a "gyerekek vs. konzol" témával kapcsolatban. Ez alatt nem csak a számítógépes játékokat értem, hanem például a televeziós finomságokat is. Tele van bugyuta sorozatokkal és mesékkel, melyet porontyunk tátott szájjal figyel. A tudósok kimutatták, hogy egy fejlődő agy számára káros az állandósult üresjárat. Ezt előidézheti pár óra internetezés, játék a Battlefield-del (lövöldözős katonai játék - reflexivitást fejleszti, de hogy mennyi 2x2, arra biztos nem ad választ) vagy pár óra Való Világ show, miközben nem használjuk agyunkat. Mi történik miközben félresöpörjük a gondolatokat? Nem mélyülnek tovább az agy fehérállományának barázdái, nem képződnek új pályák. A fehérállományban találhatóak a velőshüvellyel körülvett axonok (együttese az idegrost) melyek vezetik az ingerületet.  Ezáltal jelentős szerepe van az agyunk információfeldolgozásának sebességében. Korai gyer

Gerald Durrell - Madarak, vadak, rokonok

Mikor kezembe vettem a kötetet, fogalmam sem volt, hogy mibe csöppenek bele. Az íróról még nem is hallottam (elég szégyenletes, Miskolcon még mellszobra is van).  Így kétes érzésekkel kezdtem bele az olvasásba, teljesen fölöslegesen. Már az első pár oldalban lekötött, magához láncolt a kalandregény. De hát ki ne szeretne bele egy olyan műbe, ami a mesés Korfu szigetén játszódik!? Szerintem Gerald Durrell bácsi is így volt ezzel. A történettel nem sokat foglalkozott, saját gyerekkorát vetette papírra öniróniával és önfeledt humorral. Mindemellett nem rejtette véka alá világmegváltó gyermeki gondolatait. " Theodore felhorkantott nevettében.  – Csakhogy a csigák nem ülnek ám a tojásaikon – magyarázta. – Elássák őket a nedves földbe, és ott hagyják.  – A legjobb módja a családi életnek – mondta a mama váratlanul, de mélységes meggyőződéssel. – Bárcsak én is eláshatnálak benneteket a nedves földbe, és ott hagyhatnálak." " Meg fogja látni, hogy a nősténynek komplex szer