Hogy is mondjam...

Ideje a sok-sok könyv közé mást is beszúrni, például egy kis receptcsokrot. Ide fogom gyűjteni az olcsó, de egy férfinak elég ízletes és tartalmas ételeket. Majd idővel bővülni fog a lista, ahogyan beletanulok a háziasszony szerepébe. Sonkás kocka Hozzávalók: 20 dkg sonka vagy karaj, 40 dkg fodros kockatészta, 1 pohár tejföl (>2dl), 2 tojás, só és bors A tésztát sós lében kifőzzük, majd leszűrjük. Közben elkészítjük a szószt: A tojás sárgáját összekeverjük az apróra vágott sonkával, tejföllel és borssal. Majd a keményre vert tojásfehérjét belekeverjük tejfölös szószba. Ezek után a tésztához keverjük, majd tepsibe/hőálló tálba öntjük. Előmelegített sütőben 200°C-on, vagy hőálló tálban 165°C-on ropogósra sütjük. (Ha hőálló tálat használunk, akkor a tésztát érdemes hideg vízzel leöblíteni, hogy véletlenül se repedjen el, illetve a sütőt ne melegítsük előre.) A szószba tetszés szerint sajtot is lehet keverni (ilyenkor több tejföl kell hozzá), de nélküle is nagyon finom. A sonka fü

Személy szerint a szépirodalom mellett foglalnék állást, mert ez is lehet ugyan olyan szórakoztató, mint egy kortárs vörös pöttyös könyv. Például Jane Austen, Mihail Bulgakov, Rejtő Jenő vagy Karinthy Frigyes kötetek. Sajnos sokan csak az iskolában találkoznak a szépirodalmi művekkel (ha találkoznak, mert lusták elolvasni a kötelező olvasmányokat), mik talán valami értéket is közvetítenének a diákok felé az egyre elfajult világ közepette. Végül is az írók egyik fő célja a társadalom visszaterelése a saját medrébe. Ezek a kötetek nyelvünk művelését is szolgálják, nagyobb szókincsre, tudásra tehetünk szert általuk. Érdekes, hogy a 200 éves Jókai regényeket már nem értik meg a fiatalok, pedig 3-4 nemzedékkel korábban írták. Sajnos már fordítani, át kell dolgozni a nyelvünkre. Mily szégyen ez ránk nézve. A szépirodalmi művekből gazdagíthatjuk a történelmi ismereteinket is. Elképzelhetjük, hogy milyen a csatasor elején egy elöltöltős puskával harcolni. Vagy akár beleélhetjük magunkat egy

Végre megjavították a gépemet, úgyhogy tiszteletemet is teszem egy kis bejegyzéssel. Az e heti témánk: Mi alapján értékel egy könyvet? Mi alapján választja ki a következő olvasmányát? Filmadaptációk: kedvencek, a legpocsékabb adaptáció Miért vezet/olvas Ön könyves blogot? Van-e hatása egy-egy könyves blognak az olvasásra? (pl.: a következő olvasmányát egy blogbejegyzés hatására választotta ki) Van-e/Vannak-e kedvenc blogjai/bloggerei?  Nekem sose volt szükségem könyvajánlóra. Gimis koromban nagyon sokat jártam könyvtárba, csak úgy barangoltam a könyvespolcok között. Aminek megtetszett a címe, borítója, már ki is vettem. Természetesen azért az ember, innen-onnan mindig hal a könyvekről, még akkor is, ha a környezetében nem sokat olvasnak ebben a rohanó világban. Ilyen volt a Gyűrűk Ura, Harry Potter stb. hatalmas költségvetéssel készült könyvadaptációk. A könyvadaptációknál mindig van pró és kontra. Nem lehet teljesen visszaadni egy regény hangulatát, vagy mindent pontosan

Folytatom a muffin ötleteimet. Valószínűleg ezeket már megalkották előttem, de itt az én verzióm: Hozzávalók: 10 dkg vaj 15 dkg cukor 15 dkg liszt egy csomag vaníliás cukor 2 teáskanál sütőpor 10 dkg tejcsoki vagy étcsoki (ki melyiket szereti jobban) 2 evőkanál kókuszreszelék egy kis tej Elkészítjük a muffin-tésztát: A tojást a cukorral és a vaníliás cukorral habosra verjük. A lisztet, sütőport, a kókuszreszeléket és a margarint összekeverjük. Ha túl sűrű lett a kókusztól, akkor egy pici tejjel hígíthatjuk. Hogy könnyebb legyen összedolgozni a tésztát, a margarint mikróban megolvasztom.Majd a csoki egyik felét feldaraboljuk, a másik felét megolvasztjuk és hozzáadjuk a tésztához. Összekeverjük a sárgájával, majd a papírkosarakkal kibélelt formákba kanalazzuk a tésztát. Ha nincs papírunk, akkor kivajazzuk. Így nem ragad bele a tészta. Előmelegített sütőben 180°C-on 20-25 percig sütjük (légkeveréses: 165°C).

Hátam mögött beszélgetnek, így nehéz a gondolatokat összeszedni, de vágjunk bele: Az eheti körüljárható témák: Könyvár vagy könyvvásárlás? E-book vagy könyv? Sorozazok: olvas-e, gyűjt-e sorozatokat? Milyen rendszer alapján rendezi a könyveit? (ábécérend, műfaj, sorozat, szín, szerző szerin, stb.) A világ folyamatosan változik, ahogy a riksákat, a lovaskocsikat felváltotta a személygépkocsi. E változásokat nem mindenki fogadta pozitívan, nyitottam. Így van ezzel a ebook olvasó is. Sokan a papír alapú könyvek és a könyvtárba járás végét látják benne. Van benne igazság, de erre csak azt tudom mondom: Haladni kell a korral. Lehet, hogy túl elfogult vagyok e témával kapcsolatban, mivel van saját Kindle-öm. De ha az ember elmegy nyaralni, egyszerűbb egy fél centi vastag mobilis eszközt cipelni, mint hét 400 oldalas könyvet. Ráadásul 0-ák és 1-esek alapon 3500 könyv elfér egy négyzetcentiméteren is (sőt kisebben is, az egyre fejlődő nanotechnológiának köszönhetően). A könyvekhez va

Nem tudom, hogy mennyi pályamű érkezett be a konyvbaratok.blogspot.com pályázatára, de nagyon jól esett, hogy a zsűri szűrjén átment a kis irományom. Visszaigazolást adott, hogy folytassam az olvasásaim jegyzését. :) http://konyvbaratok.blogger.hu/2011/07/07/shan-sa-a-gojatekos  - Ha tetszik, itt lehet lájkolni :)

Jajj, miért olyan nehéz írni valamiról? A suliban egyenesen imádtam a fogalmazásos feladatokat, sőt mennyi levelet írtam már a barátnőimnek?! Dunát lehetne rekeszteni velük.... Csapjunk is a lecsóba! Mindig is imádtam olvasni. Szerintem ez apumnak köszönhető, mert rengeteget olvasott nekünk. Volt is miből válogatnia. Érdekes, hogy a kedvencem egy brutális keleti mesekönyv volt. A szereplők mindig kővé váltak vagy leszúrták őket. Sose a megszokott "Boldogan éltek, míg meg nem haltak..."-kal végződött. Lehet, hogy ezért is volt olyan izgalmas a számomra. 5.-ben jött Robinson Crusoe és megváltoztatta az életem. Onnantól már nem érdekeltek a mesekönyvek. Beiratkoztam a könyvtárba, s szinte naponta jártam vissza. Csak úgy faltam a Lucy Maud Mongomery, Shelly Lockhart, Tolkin és stb. ifjúsági regény köteteket. Még a Balatonra is vittem olvasmányt. Azt hinné az ember, hogy ekkora könyvmoly révén, sose volt gondom a kötelező olvasmányokkal. Pedig nem mindent olvastam ám el. A

Nem tudom, hogy miért erről a történetről akarok most írni. Lehet csak azért, mert a polcomon csücsül és olyan nyugodt, megható a borítója. A kép láttán mindenki valami reménytelen szerelemtől ittas történtre gondol, s mégsem az. Két világ között táncol, melyet csak a vágy és egy több ezer éves játék, a gó köti össze.  "A gó a hazugság játéka. Illúziókkal kerítjük be az ellenfelet az egyetlen igazság, a halál kedvéért." A háborúval átszőtt történetünk középpontjában egy japán katona és egy kínai diáklány áll. A két ismeretlen mindennap egy gójátszma erejéig olvadnak egymásba. Semmit se kérdeznek egymásról. A gójátékosokat nem érdekli a múlt, a jelen, és a jövő, vagy hogy háború van a fejük fölött. Egy cél vezérel mindenkit, a nyerés. Különben, csak a szégyen marad. "A halál és a szégyen közül habozás nélkül a halált válaszd!" A fiú, japán mivolta ellenére, mégis ezt a mondatot kapta útravalóul a besorozás előtt. E parancs, e tanács keresztülkísér az egész