Ugrás a fő tartalomra

József Attila: Ülni, állni, ölni, halni


Ezt a széket odább tolni,
vonat elé leguggolni,
óvatosan hegyre mászni,
zsákomat a völgybe rázni,
vén pókomnak méhet adni,
öregasszonyt cirógatni,
jóízű bablevest enni,
sár van, lábujjhegyen menni,
kalapom a sínre tenni,
a tavat csak megkerülni,
fenekén ruhástul ülni,
csengő habok közt pirulni,
napraforgók közt virulni -
vagy csak szépet sóhajtani,
csak egy legyet elhajtani,
poros könyvem letörülni, -
tükröm közepébe köpni,
elleneimmel békülni,
hosszú késsel mind megölni,
vizsgálni, a vér, hogy csordul,
nézni, hogy egy kislány fordul -
vagy csak így megülni veszteg -
fölgyújtani Budapestet,
morzsámra madarat várni,
rossz kenyerem földhöz vágni,
jó szeretőm megríkatni,
kicsi húgát ölbe kapni
s ha a világ a számadásom,
úgy itt hagyni, sose lásson -
 
Ó köttető, oldoztató,
most e verset megírató,
nevettető, zokogtató,
életem, te választó! 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gerald Durrell - Madarak, vadak, rokonok

Mikor kezembe vettem a kötetet, fogalmam sem volt, hogy mibe csöppenek bele. Az íróról még nem is hallottam (elég szégyenletes, Miskolcon még mellszobra is van).  Így kétes érzésekkel kezdtem bele az olvasásba, teljesen fölöslegesen. Már az első pár oldalban lekötött, magához láncolt a kalandregény. De hát ki ne szeretne bele egy olyan műbe, ami a mesés Korfu szigetén játszódik!? Szerintem Gerald Durrell bácsi is így volt ezzel. A történettel nem sokat foglalkozott, saját gyerekkorát vetette papírra öniróniával és önfeledt humorral. Mindemellett nem rejtette véka alá világmegváltó gyermeki gondolatait. " Theodore felhorkantott nevettében.  – Csakhogy a csigák nem ülnek ám a tojásaikon – magyarázta. – Elássák őket a nedves földbe, és ott hagyják.  – A legjobb módja a családi életnek – mondta a mama váratlanul, de mélységes meggyőződéssel. – Bárcsak én is eláshatnálak benneteket a nedves földbe, és ott hagyhatnálak." " Meg fogja látni, hogy a nősténynek komplex szer...

Hanami

Egy kis csajos estet tartottunk Ayame-vel, szerintem nagyon jól sikerült. ^^ Szokásomhoz híven késtem, persze pontos lettem volna, ha nem szenvedtem volna el a BKV szokásos lassúságát. Mi az, hogy az ellenkező vonalban 4 járat is elment, míg az uticélom távlatában egyet sem látni? Na, végre odaértem, s már egyből is siethettem tovább, Ayame elcipelt a Sakurazaka-ba.(Még életemben nem voltam ott, pedig lassan már két éve a Kálvin tér közelében élek.) Nem is én lennék, ha nem néztem volna ki valamit. Úgyhogy begyűjtöttem egy evőpálcikát és egy Ramune-t(bosszúságomra Ayame nem hagyta, hogy kifizessem). Az italt este a Duna parton, egy padon elszürcsölgettük (mire találtunk egy szabad helyet, elértünk a Lágymányosi hídhoz). Lehet, hogy nem kellett volna, mert iszonyatos wc-zési vágy tört ránk. Szerintem hülyének néztek a villamoson és a megállóban, mert állandóan ugráltam, de ez van...ha még az ember iszik a 2 adag tea után. A vásárlás után a végső uticálunk felé "száguldottunk",...

Kusudama, vagyis gyönyörű függődísz hajtogatása

Kusudama végtelen számú varriációja szemet és lelket gyönyörködtető nem csak gyerekek, hanem felnőttek számára is. Erre egy kis bizonyíték:   http://www.flickr.com/groups/kusudama/ 3 kusudama origami könyv: http://www.megaupload.com/?d=O024BR87