Ugrás a fő tartalomra

Olvasás 7 hete - 6. hét



Az eheti témánk:
Klasszikusok kontra kortárs irodalom
Magyar kontra külföldi irodalom, avagy miért félünk egy-egy magyar/külföldi író művétől?
Regények kontra novellák: Ön melyiket preferálja? Miért? Olvas-e novellákat?
Az iskolai irodalomórák bátorítanak vagy tántorítanak? Miért olvasnak egyre kevesebbet a fiatalok? Ön mit olvastatna az ifjúsággal?


Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy apukám minden este olvasott nekem fel kedvenc mesekönyveimből, így nem volt nehéz lépés eltalálni a komolyabb művekig. Rengeteg féle könyvet olvastam már, a sci-fitől a romantikus művekig, a klasszikus 200 éves művektől a maiig. Minden műfajban meglehet találni a szépet. Imádom a lovaskocsis, bálokkal teli korszakot, s erről hitelesen, csak az tud írni, aki bele született, ki átérezte minden báját és átkát. Lehet hogy tele vannak e művek divatjamúlt szabályokkal és kifejezésekkel, de mégis magával ragadja az embert. Ilyen például a Jane Austen művek.  Ki imádja, észre se veszi, hogy meglehetősen ódivatú a nyelvezete, vagy okvetlenül tudálékos. Végül is e "idegen" szavak egyszer szerves részei voltak a nyelvünknek, csak a nyelv egy "élő" szervezet, mi folyamatosan változik. Mi meg egyre kevésbé tartjuk fontosnak a gyökereinket. Nem csoda ám, hogy le kellett fordítani Jókai Mór műveit. A mai fiataloknak túl elvont egy 100-140 éves mű (úgy két-három nemezék), pedig akár még a dédapánk is írhatta volna. Természetesen azért fontosak a kortárs irodalmak is. Az ember könnyebben olvassa a beszélt nyelvet, s ráadásul kell az ember lelkének egy kis romantikus vámpír regény, még ha nem is időtálló mű.
Szerintem az e heti témák közül a legfontosabb kérdés, hogy miért is olvasunk egyre kevesebbet, pedig a válasz igen egyszerű: Mi is rohanunk a világgal. Nincs holmi drága időnk leülni egy fél órára egymagunkkal.
Az irodalomórákkal való tapasztalatom nem pozitív volt. Szerintem bármit kitalálhat az Oktatási Hivatal. A tanórákon a diákok alszanak, játszanak és a fa*ukat mutogatják (öhm tényleg megtörtént). A tanárunk mindent megpróbált, igyekezett a fejünkbe verni valamit. Még a kötelező olvasmányokat is felolvasta, de ha egy diák nem figyel, hogy jut el a csöpp kis agyába? Tény, hogy egyre nehezebb tanítani. Már a szülők, nem nevelik a gyermeküket, vagy csak nem tudják, hogy is kéne valójában. Az óvónéniknek, tanárnéniknek meg nincs erre ereje. 30 gyermeket egyszerre nevelni körülbelül lehetetlenség. Örül, ha nem ugranak le a mászóka tetejéről fejjel a földre.
Személy szerint a fiatalsággal a klasszikus irodalmat olvastatnám, hogy ragadjon rájuk valami, de hát haladni kell a korral, és figyelni a fogyasztók kívánságait. A könyvespolcokról elkapkodják a "vörös pöttyös" könyveket. Sokan csak ezeket a köteteket hajlandóak a kezükbe venni. Hasonló, mint az Apple-mánia. "Nem mindig a legjobb, de hát másról hallani se akarok."


Forever klasszikus irodalom! - ez van, már csak régimódi maradok


Úgy látszik ez a bejegyzés egy kicsit kuszává sikeredett, de remélem megértette pár ember, hogy milyen gondoltatok kavarognak a fejemben.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gerald Durrell - Madarak, vadak, rokonok

Mikor kezembe vettem a kötetet, fogalmam sem volt, hogy mibe csöppenek bele. Az íróról még nem is hallottam (elég szégyenletes, Miskolcon még mellszobra is van).  Így kétes érzésekkel kezdtem bele az olvasásba, teljesen fölöslegesen. Már az első pár oldalban lekötött, magához láncolt a kalandregény. De hát ki ne szeretne bele egy olyan műbe, ami a mesés Korfu szigetén játszódik!? Szerintem Gerald Durrell bácsi is így volt ezzel. A történettel nem sokat foglalkozott, saját gyerekkorát vetette papírra öniróniával és önfeledt humorral. Mindemellett nem rejtette véka alá világmegváltó gyermeki gondolatait. " Theodore felhorkantott nevettében.  – Csakhogy a csigák nem ülnek ám a tojásaikon – magyarázta. – Elássák őket a nedves földbe, és ott hagyják.  – A legjobb módja a családi életnek – mondta a mama váratlanul, de mélységes meggyőződéssel. – Bárcsak én is eláshatnálak benneteket a nedves földbe, és ott hagyhatnálak." " Meg fogja látni, hogy a nősténynek komplex szer...

Hanami

Egy kis csajos estet tartottunk Ayame-vel, szerintem nagyon jól sikerült. ^^ Szokásomhoz híven késtem, persze pontos lettem volna, ha nem szenvedtem volna el a BKV szokásos lassúságát. Mi az, hogy az ellenkező vonalban 4 járat is elment, míg az uticélom távlatában egyet sem látni? Na, végre odaértem, s már egyből is siethettem tovább, Ayame elcipelt a Sakurazaka-ba.(Még életemben nem voltam ott, pedig lassan már két éve a Kálvin tér közelében élek.) Nem is én lennék, ha nem néztem volna ki valamit. Úgyhogy begyűjtöttem egy evőpálcikát és egy Ramune-t(bosszúságomra Ayame nem hagyta, hogy kifizessem). Az italt este a Duna parton, egy padon elszürcsölgettük (mire találtunk egy szabad helyet, elértünk a Lágymányosi hídhoz). Lehet, hogy nem kellett volna, mert iszonyatos wc-zési vágy tört ránk. Szerintem hülyének néztek a villamoson és a megállóban, mert állandóan ugráltam, de ez van...ha még az ember iszik a 2 adag tea után. A vásárlás után a végső uticálunk felé "száguldottunk",...

Kusudama, vagyis gyönyörű függődísz hajtogatása

Kusudama végtelen számú varriációja szemet és lelket gyönyörködtető nem csak gyerekek, hanem felnőttek számára is. Erre egy kis bizonyíték:   http://www.flickr.com/groups/kusudama/ 3 kusudama origami könyv: http://www.megaupload.com/?d=O024BR87