A torokfájást elkerülvén, szépen elkezdem írni a norvég út beszámolóját, mit útközben kiegészítek, 100x átírok majd ^^
2009.07.11-én(Szombat) keltem útra(csak hogy emlékezzek a dátumra, mert jövőhéten azt se fogom tudni melyik nap estem át életem első repülésén). Mindenki beijesztett, hogy milyen rossz a fel és lefele szállás a repülővel, úgyhogy elő is készítettem a papírzacskót, szerencsére csak dísznek. Gyönyörű volt a föld felülről (persze amit láthattam a felhőktől), még a kék tengert is láttam, úgy viselkedtem, mint egy 3 éves, úgy bámultam kifele az ablakon, s közben virult a felem. Úgyhogy nem tudom, mit gondolhatott rólam a mellettem ülő két norvég emberke (hihi ázsiai származásúak :P), de benyögtem Nekik nagy nehezen, hogy ez az első repülőutam.
(most István be is fejezte a blogom:" és csak a meghökkent arcukat és a tágranyílt szemüket láthattad, amiből azt a következtetést vonhattad le, hogy itt a vég" - mikor először repült, azt mondták Neki, hogy lehet ez az első és az utolsó, ráadásul most volt szemtanúja egy repülőbalesetnek, akár őt is szétkaszabolhatta volna a gép)
A Rygge(Oslotól nem messze) repülőtéren már várt is minket Ragnar egy gyors piknikkel. Be is szólt, hogy Norvégiába nem fogunk éhezni és, hogy nem aludni jöttünk, mert olyan sűrű programot talált ki nekünk(nem baj, lehet, hogy most voltam utoljára Jølsterben). Első nap egy kis diákszállóban szálltunk meg, mert hosszú utat kellett megtennünk (447km), s nem értünk volna a főhadiszállásunkra emberi időben. Éjszaka jól meglepődtünk, csak úgy vártuk a sötétség eljövetelét, de helyette csak szürkület fogadott minket...rá kellett jönnünk, hogy ez már észak és nem közép-Európa(de még akkor se hittem el, hogy Norvégiában vagyok), végülis a cseresznye és az eper most érik. Az áfonya meg 200 méteren is burjánzik, nem úgy mint Erdélyben, hogy csak 1000 méter fölött terem. Szedtem is rendesen, egy kicsit összenyomódott a táskámban a hazafelé vezető úton. Szombaton, hogy ne legyünk fáradtak még elnéztünk a Viking múzeumba, Osloba(hihi itt pizzáztunk a parlament mellett) és a Vigelandi parkba, mi gyönyörű, telis-tele rózsákkal, szobrokkal(mik eléggé termékenységre utaló jeleket tartalmaznak - mind meztelen, s mint egy groupen...) és sok sok zöld fával :D. A park közepén láttam egy fiatalambert, elég japánnak nézett ki, pár lesifotó készült is :D (öhm nem is én lennék). Muszáj lesz a többivel együtt felraknom picasa-ra, úgyhogy rettegjen tőlem a világ.
Másnap a bőséges reggeli után nekivágtunk a hosszú útnak Skeibe, Ragnar házához, közbe útba ejtettünk pár helyett, mint a Sogne-fjordot és a Flame vasutat. Végre megérkeztünk a végcélunkhoz, Skeibe(Jølsterben van, a norvégok nem összetömörülnek, hanem szétterjeszkednek) egy kis késéssel. Sajna Ragnar nem tudta tartani 16 emberrel az időbeosztását, miért igen mérges volt. Szerintem a 40 fős tavaji csoportjával jobban haladt, mint velünk, főleg, hogy másfél óránként meg kellett állni pisilni. Ezért mindig ugratott minket (szivecskébe rajzolta WC feliratot a napirendben). Skeiben egy welcome party várt minket és Juronn szülinapi partyja (nálunk nem olyan nagy banzaj, mint az országunkban, lerendezték egy felköszöntéssel). Gulyás levessel vártak minket, biztos, hogy a Tőlük telhetőt megtették az elkészítésében, mert isteni finom volt, az más kérdés, hogy nem igen volt hasonló az általam ismert gulyás levesre. Utána a desszert sok sok eperrel, sütivel (sűrű és vékony) és fagyival. Ők nyáron csak jegeset zabálnak és télen jöhet a meleg kakaó és forrócsoki). A basic station-on bevetett ággyal és egy tiszta türülközővel vártak minket, nem mintha kellett volna, mert előtte Oslo-ban már megszálltunk, de a gesztus az gesztus. Szerencsére a nem-sötétség nem zavart meg az alvásban. Mindenhol és mindenkor(de nem mindenkivel) nyugovóra tudok térni.
Másnap az európai embernek, megint nem szokványos helyet látogattunk meg. Bepillantást nyerhettünk a fjaerlandi gleccser múzeumba. Volt ott egy gleccser darab ami már több éve ott sínylődik, s legalább azt megfoghattam, ha már a térdem miatt nem mehettem a nagy gleccser-túrára. Amúgy meg durva, hogy 7 év alatt, 100 métert húzódott vissza a gleccser páncél a hegytetőkön. Globális felmelegedés, megfogunk dögleni.....nyáron már így is a 47 fokban...
Estére egy farmon ízletes norvég nemzeti vacsorával vártak minket, megint degeszre ettem magam, s a desszert receptjét el kell kérnem. Pár féle aszalt gyümölcs összefőve tejjel, de isteni finom volt, bár ezt megszokhattam volna, mert az északi embertársaink úgy elkényeztettek minket. És hogy még tovább hízzunk, az utána következő magyar-norvég esten szintén nemzeti finomságokkal vártak minket egy ősrégi házban. Persze nem volt elég a kaja mit adtak (már gurultam), ezért telezabáltam magam áfonyával a házikó környékén, miről megtudtam, hogy tele van antioxidánsokkal. Szuper :D nem elég, hogy egészséges, még fogyni is lehet tőle :D (ez az :D tudom, hogy mi az egyik legjobb gyümölcs a világon). A következő napról nem sok érdemes szót lehet ejteni(kivéve az esti Istentiszteleltről és 12 fokos fjordban lévő fürdésről), egy egésznapos döglést kaptunk a basic stationon, de jött a csütörötök, mikor a tengerpartra utaztunk, s megnéztünk egy kis szigeten lévő, nagyon régi Kinn templomot(taxi hajóval mentünk oda). Az ottani idegenvezető nő még koncertetet is adott nekünk, fuvolázott, orgonázot, még jó, hogy nem énekelt, de azt is kinézném belőle, hogy tud. Ezek után jött a nap fénypontja, a nagymaminál, vagyis Ragnar édesanyjánál halászlevet ettünk (hallal főtt, de halat nem tartalmaz) palacsintával(2 fata van, az egyik tojással, a másik anélkül s vajjal és cukorral eszik), egy kis horgászattal egybekötve. S végre elmondhatom, FOGTAM HALAT A TENGERBEN!!! BIBIBÚÚÚBEEEE!!!!! Hogy ne legyen teljes az örömöm, Anciék elkezdtek meztelencsigával üldözni.....nem is eggyel, hanem HÁROMMAL. Fújj....nem csoda, hogy kiborultam...de, hogy lesz így kertem, hogy fogok így főzni??!! Ha egy csúszómászótól szívrohamot kapok??!!
Sajnos eljött a péntek...Haza is akartam menni, de maradni is. Nehéz volt otthagyni az ámulatba ejtő tájat, a friss levegőt. Szinte fájt, a lélegzetvétel itthon, s jön majd a megfulladás szeptemberben...már csak egy hónapom van....
Azért még az esti (fél10) indulás előtt megint belevetettem magam a kristálytiszta fjordba, miből még inni is lehet(ittam is, mint a gleccservízből a gleccser lábánál :P) Busszal vágtunk neki a nagy útnak, mi a reptérre vezetett. Ragnar volt a sofőrünk, mint egész héten. Egy eszméletlen ember.... hajnalban megszólal, hogy szüksége van fél óra alvásra, addig wc-re várakoztunk, de ez mind semmi, hajnal 4 után megszólal, hogy negyed óra alvás kell. Polifómot a busz közepén leteríti, lefekszik és alszik 15 percet, utána meg mintha mise történt volna, vezet tovább. Míg aludt, pár embert majd fejbelőttem volna, viháncoltak, mocorogtak. Nem igaz, hogy nem bírnak ki negyed órát síri csöndben, hadd pihenjen a sofőrünk, de úgy látszik nincsenek tekintettel másokra... de túléltük az utat, s itt vagyok épségben, hogy tovább boldogítsam az emberiséget.
Am gratulálok azoknak, kik végigtudták olvasni e terjedelmes irományom!
2009.07.11-én(Szombat) keltem útra(csak hogy emlékezzek a dátumra, mert jövőhéten azt se fogom tudni melyik nap estem át életem első repülésén). Mindenki beijesztett, hogy milyen rossz a fel és lefele szállás a repülővel, úgyhogy elő is készítettem a papírzacskót, szerencsére csak dísznek. Gyönyörű volt a föld felülről (persze amit láthattam a felhőktől), még a kék tengert is láttam, úgy viselkedtem, mint egy 3 éves, úgy bámultam kifele az ablakon, s közben virult a felem. Úgyhogy nem tudom, mit gondolhatott rólam a mellettem ülő két norvég emberke (hihi ázsiai származásúak :P), de benyögtem Nekik nagy nehezen, hogy ez az első repülőutam.
(most István be is fejezte a blogom:" és csak a meghökkent arcukat és a tágranyílt szemüket láthattad, amiből azt a következtetést vonhattad le, hogy itt a vég" - mikor először repült, azt mondták Neki, hogy lehet ez az első és az utolsó, ráadásul most volt szemtanúja egy repülőbalesetnek, akár őt is szétkaszabolhatta volna a gép)
A Rygge(Oslotól nem messze) repülőtéren már várt is minket Ragnar egy gyors piknikkel. Be is szólt, hogy Norvégiába nem fogunk éhezni és, hogy nem aludni jöttünk, mert olyan sűrű programot talált ki nekünk(nem baj, lehet, hogy most voltam utoljára Jølsterben). Első nap egy kis diákszállóban szálltunk meg, mert hosszú utat kellett megtennünk (447km), s nem értünk volna a főhadiszállásunkra emberi időben. Éjszaka jól meglepődtünk, csak úgy vártuk a sötétség eljövetelét, de helyette csak szürkület fogadott minket...rá kellett jönnünk, hogy ez már észak és nem közép-Európa(de még akkor se hittem el, hogy Norvégiában vagyok), végülis a cseresznye és az eper most érik. Az áfonya meg 200 méteren is burjánzik, nem úgy mint Erdélyben, hogy csak 1000 méter fölött terem. Szedtem is rendesen, egy kicsit összenyomódott a táskámban a hazafelé vezető úton. Szombaton, hogy ne legyünk fáradtak még elnéztünk a Viking múzeumba, Osloba(hihi itt pizzáztunk a parlament mellett) és a Vigelandi parkba, mi gyönyörű, telis-tele rózsákkal, szobrokkal(mik eléggé termékenységre utaló jeleket tartalmaznak - mind meztelen, s mint egy groupen...) és sok sok zöld fával :D. A park közepén láttam egy fiatalambert, elég japánnak nézett ki, pár lesifotó készült is :D (öhm nem is én lennék). Muszáj lesz a többivel együtt felraknom picasa-ra, úgyhogy rettegjen tőlem a világ.
Másnap a bőséges reggeli után nekivágtunk a hosszú útnak Skeibe, Ragnar házához, közbe útba ejtettünk pár helyett, mint a Sogne-fjordot és a Flame vasutat. Végre megérkeztünk a végcélunkhoz, Skeibe(Jølsterben van, a norvégok nem összetömörülnek, hanem szétterjeszkednek) egy kis késéssel. Sajna Ragnar nem tudta tartani 16 emberrel az időbeosztását, miért igen mérges volt. Szerintem a 40 fős tavaji csoportjával jobban haladt, mint velünk, főleg, hogy másfél óránként meg kellett állni pisilni. Ezért mindig ugratott minket (szivecskébe rajzolta WC feliratot a napirendben). Skeiben egy welcome party várt minket és Juronn szülinapi partyja (nálunk nem olyan nagy banzaj, mint az országunkban, lerendezték egy felköszöntéssel). Gulyás levessel vártak minket, biztos, hogy a Tőlük telhetőt megtették az elkészítésében, mert isteni finom volt, az más kérdés, hogy nem igen volt hasonló az általam ismert gulyás levesre. Utána a desszert sok sok eperrel, sütivel (sűrű és vékony) és fagyival. Ők nyáron csak jegeset zabálnak és télen jöhet a meleg kakaó és forrócsoki). A basic station-on bevetett ággyal és egy tiszta türülközővel vártak minket, nem mintha kellett volna, mert előtte Oslo-ban már megszálltunk, de a gesztus az gesztus. Szerencsére a nem-sötétség nem zavart meg az alvásban. Mindenhol és mindenkor(de nem mindenkivel) nyugovóra tudok térni.
Másnap az európai embernek, megint nem szokványos helyet látogattunk meg. Bepillantást nyerhettünk a fjaerlandi gleccser múzeumba. Volt ott egy gleccser darab ami már több éve ott sínylődik, s legalább azt megfoghattam, ha már a térdem miatt nem mehettem a nagy gleccser-túrára. Amúgy meg durva, hogy 7 év alatt, 100 métert húzódott vissza a gleccser páncél a hegytetőkön. Globális felmelegedés, megfogunk dögleni.....nyáron már így is a 47 fokban...
Estére egy farmon ízletes norvég nemzeti vacsorával vártak minket, megint degeszre ettem magam, s a desszert receptjét el kell kérnem. Pár féle aszalt gyümölcs összefőve tejjel, de isteni finom volt, bár ezt megszokhattam volna, mert az északi embertársaink úgy elkényeztettek minket. És hogy még tovább hízzunk, az utána következő magyar-norvég esten szintén nemzeti finomságokkal vártak minket egy ősrégi házban. Persze nem volt elég a kaja mit adtak (már gurultam), ezért telezabáltam magam áfonyával a házikó környékén, miről megtudtam, hogy tele van antioxidánsokkal. Szuper :D nem elég, hogy egészséges, még fogyni is lehet tőle :D (ez az :D tudom, hogy mi az egyik legjobb gyümölcs a világon). A következő napról nem sok érdemes szót lehet ejteni(kivéve az esti Istentiszteleltről és 12 fokos fjordban lévő fürdésről), egy egésznapos döglést kaptunk a basic stationon, de jött a csütörötök, mikor a tengerpartra utaztunk, s megnéztünk egy kis szigeten lévő, nagyon régi Kinn templomot(taxi hajóval mentünk oda). Az ottani idegenvezető nő még koncertetet is adott nekünk, fuvolázott, orgonázot, még jó, hogy nem énekelt, de azt is kinézném belőle, hogy tud. Ezek után jött a nap fénypontja, a nagymaminál, vagyis Ragnar édesanyjánál halászlevet ettünk (hallal főtt, de halat nem tartalmaz) palacsintával(2 fata van, az egyik tojással, a másik anélkül s vajjal és cukorral eszik), egy kis horgászattal egybekötve. S végre elmondhatom, FOGTAM HALAT A TENGERBEN!!! BIBIBÚÚÚBEEEE!!!!! Hogy ne legyen teljes az örömöm, Anciék elkezdtek meztelencsigával üldözni.....nem is eggyel, hanem HÁROMMAL. Fújj....nem csoda, hogy kiborultam...de, hogy lesz így kertem, hogy fogok így főzni??!! Ha egy csúszómászótól szívrohamot kapok??!!
Sajnos eljött a péntek...Haza is akartam menni, de maradni is. Nehéz volt otthagyni az ámulatba ejtő tájat, a friss levegőt. Szinte fájt, a lélegzetvétel itthon, s jön majd a megfulladás szeptemberben...már csak egy hónapom van....
Azért még az esti (fél10) indulás előtt megint belevetettem magam a kristálytiszta fjordba, miből még inni is lehet(ittam is, mint a gleccservízből a gleccser lábánál :P) Busszal vágtunk neki a nagy útnak, mi a reptérre vezetett. Ragnar volt a sofőrünk, mint egész héten. Egy eszméletlen ember.... hajnalban megszólal, hogy szüksége van fél óra alvásra, addig wc-re várakoztunk, de ez mind semmi, hajnal 4 után megszólal, hogy negyed óra alvás kell. Polifómot a busz közepén leteríti, lefekszik és alszik 15 percet, utána meg mintha mise történt volna, vezet tovább. Míg aludt, pár embert majd fejbelőttem volna, viháncoltak, mocorogtak. Nem igaz, hogy nem bírnak ki negyed órát síri csöndben, hadd pihenjen a sofőrünk, de úgy látszik nincsenek tekintettel másokra... de túléltük az utat, s itt vagyok épségben, hogy tovább boldogítsam az emberiséget.
Am gratulálok azoknak, kik végigtudták olvasni e terjedelmes irományom!
Megjegyzések