Ugrás a fő tartalomra

Anne Rice - Interjú a vámpírral


Ahogy ígértem, megosztom Veletek néhány könyvtapasztalatomat. Először is kezdeném az Interjú a vámpírral c. könyvel, melyet elsőnek olvastam ki, az ebook olvasómon.


Még réges-régen, láttam a regényből készült filmet, mi nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Ezért nagy reményekkel fordultam a mű felé, hibásan... A film igen csak lerövidíti a művet, csak a főbb eseményeket vázolja fel. Ezért is ragadta magával oly annyira az embert, hogy Oscar-díjat kapott... De ahogy lenni szokott a film és a könyv két külön utat él meg.
Anne Rice könyve horror besorolást kapott, de mégsem egy rémisztő történetről van szó, hacsak nem tartjuk félelemkeltőnek egy vámpír lelki vívódásait. A könyvben főleg ezen van a hangsúly (így nem kell tartanunk hirtelen elénk ugró vérszívóktól). A lapokra lefestett lelki szenvedések tömege, majdnem megfojtja az embert. A műben szereplő néhány izgalmas cselekményszál nem képes feloldani ennek töménységét. Ezért vontatottá válik, pedig az írónő mesterien ábrázolja a valódi, gyilkos vámpírokat. Alakjai könyörtelenül végeznek áldozataikkal, ön -és egymást marcangoló éjszakai lények. Nem nyuszi, mimóza lelkűek, mely jellemekkel sűrűn találkozunk a kortárs művekben. Például Edward a Twilight sorozatból.
Anne Rice sok kérdést feszeget a műben, s hőseink ezek megválaszolása érdekében indulnak útnak más vámpírokat keresve. Végig utazták Európát, de csak Louis hazájában, Párizsban leltek egy kisebb csoportra. Az eleinte érzett lelkesedésük lassan lelombozódik, mert rájönnek, hogy itt se kaphatják meg amit akarnak. 
folyt köv

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Herz szalámi receptek

Azt hiszem, szalámival el vagyunk látva a közeljövőben. A trnd projektnek hála 10 csomag Herz Classic szalámit és egy rúd 400g-os szalámit kaptam tesztelésre. A nagy részét már szétosztottam a kollégáim között, hadd egyenek ők is egy jót. Remélem, jövőhéten jobb idő lesz, mint a mai nap (bőrig áztam a munkába menet), mert piknikeznénk egy nagyot a Labor Café-val. Nincs kellemesebb egy jó társaságban falatozni. Külön örültem, hogy a csomaghoz 1-2 receptet is mellékeltek. Az alábbi fel is keltette a figyelmemet: Herz Burger 35g Herz téliszalámi 1 db csemege uborka (5-8 cm) 1 ev. majonéz 30g vörös cheddar sajt ízlés szerint galambsaláta 1 tk. szezámolaj 1 ek. sajtszósz (kéz vagy házi) 1 db magos pogácsa A szalámi szeleteket felcsíkozzuk. Az uborkát felvágjuk juliennre (kis kockák), majd összekeverjük a szezámolajjal és a szalámi csíkokkal. Lereszeljük a cheddar sajtot, felmelegítjük a sajtszószt. Majd összeállítjuk a burgert. A félbevágott magos pogács

Játék az egész, vagy sem?!

Még jóval a gyermekvállalás előtt állok, de mint "nagy" játékos, már kialakult bennem egy kép a "gyerekek vs. konzol" témával kapcsolatban. Ez alatt nem csak a számítógépes játékokat értem, hanem például a televeziós finomságokat is. Tele van bugyuta sorozatokkal és mesékkel, melyet porontyunk tátott szájjal figyel. A tudósok kimutatták, hogy egy fejlődő agy számára káros az állandósult üresjárat. Ezt előidézheti pár óra internetezés, játék a Battlefield-del (lövöldözős katonai játék - reflexivitást fejleszti, de hogy mennyi 2x2, arra biztos nem ad választ) vagy pár óra Való Világ show, miközben nem használjuk agyunkat. Mi történik miközben félresöpörjük a gondolatokat? Nem mélyülnek tovább az agy fehérállományának barázdái, nem képződnek új pályák. A fehérállományban találhatóak a velőshüvellyel körülvett axonok (együttese az idegrost) melyek vezetik az ingerületet.  Ezáltal jelentős szerepe van az agyunk információfeldolgozásának sebességében. Korai gyer

Gerald Durrell - Madarak, vadak, rokonok

Mikor kezembe vettem a kötetet, fogalmam sem volt, hogy mibe csöppenek bele. Az íróról még nem is hallottam (elég szégyenletes, Miskolcon még mellszobra is van).  Így kétes érzésekkel kezdtem bele az olvasásba, teljesen fölöslegesen. Már az első pár oldalban lekötött, magához láncolt a kalandregény. De hát ki ne szeretne bele egy olyan műbe, ami a mesés Korfu szigetén játszódik!? Szerintem Gerald Durrell bácsi is így volt ezzel. A történettel nem sokat foglalkozott, saját gyerekkorát vetette papírra öniróniával és önfeledt humorral. Mindemellett nem rejtette véka alá világmegváltó gyermeki gondolatait. " Theodore felhorkantott nevettében.  – Csakhogy a csigák nem ülnek ám a tojásaikon – magyarázta. – Elássák őket a nedves földbe, és ott hagyják.  – A legjobb módja a családi életnek – mondta a mama váratlanul, de mélységes meggyőződéssel. – Bárcsak én is eláshatnálak benneteket a nedves földbe, és ott hagyhatnálak." " Meg fogja látni, hogy a nősténynek komplex szer