Ugrás a fő tartalomra

Anne Rice - Interjú a vámpírral


Ahogy ígértem, megosztom Veletek néhány könyvtapasztalatomat. Először is kezdeném az Interjú a vámpírral c. könyvel, melyet elsőnek olvastam ki, az ebook olvasómon.


Még réges-régen, láttam a regényből készült filmet, mi nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Ezért nagy reményekkel fordultam a mű felé, hibásan... A film igen csak lerövidíti a művet, csak a főbb eseményeket vázolja fel. Ezért is ragadta magával oly annyira az embert, hogy Oscar-díjat kapott... De ahogy lenni szokott a film és a könyv két külön utat él meg.
Anne Rice könyve horror besorolást kapott, de mégsem egy rémisztő történetről van szó, hacsak nem tartjuk félelemkeltőnek egy vámpír lelki vívódásait. A könyvben főleg ezen van a hangsúly (így nem kell tartanunk hirtelen elénk ugró vérszívóktól). A lapokra lefestett lelki szenvedések tömege, majdnem megfojtja az embert. A műben szereplő néhány izgalmas cselekményszál nem képes feloldani ennek töménységét. Ezért vontatottá válik, pedig az írónő mesterien ábrázolja a valódi, gyilkos vámpírokat. Alakjai könyörtelenül végeznek áldozataikkal, ön -és egymást marcangoló éjszakai lények. Nem nyuszi, mimóza lelkűek, mely jellemekkel sűrűn találkozunk a kortárs művekben. Például Edward a Twilight sorozatból.
Anne Rice sok kérdést feszeget a műben, s hőseink ezek megválaszolása érdekében indulnak útnak más vámpírokat keresve. Végig utazták Európát, de csak Louis hazájában, Párizsban leltek egy kisebb csoportra. Az eleinte érzett lelkesedésük lassan lelombozódik, mert rájönnek, hogy itt se kaphatják meg amit akarnak. 
folyt köv

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gerald Durrell - Madarak, vadak, rokonok

Mikor kezembe vettem a kötetet, fogalmam sem volt, hogy mibe csöppenek bele. Az íróról még nem is hallottam (elég szégyenletes, Miskolcon még mellszobra is van).  Így kétes érzésekkel kezdtem bele az olvasásba, teljesen fölöslegesen. Már az első pár oldalban lekötött, magához láncolt a kalandregény. De hát ki ne szeretne bele egy olyan műbe, ami a mesés Korfu szigetén játszódik!? Szerintem Gerald Durrell bácsi is így volt ezzel. A történettel nem sokat foglalkozott, saját gyerekkorát vetette papírra öniróniával és önfeledt humorral. Mindemellett nem rejtette véka alá világmegváltó gyermeki gondolatait. " Theodore felhorkantott nevettében.  – Csakhogy a csigák nem ülnek ám a tojásaikon – magyarázta. – Elássák őket a nedves földbe, és ott hagyják.  – A legjobb módja a családi életnek – mondta a mama váratlanul, de mélységes meggyőződéssel. – Bárcsak én is eláshatnálak benneteket a nedves földbe, és ott hagyhatnálak." " Meg fogja látni, hogy a nősténynek komplex szer...

Hanami

Egy kis csajos estet tartottunk Ayame-vel, szerintem nagyon jól sikerült. ^^ Szokásomhoz híven késtem, persze pontos lettem volna, ha nem szenvedtem volna el a BKV szokásos lassúságát. Mi az, hogy az ellenkező vonalban 4 járat is elment, míg az uticélom távlatában egyet sem látni? Na, végre odaértem, s már egyből is siethettem tovább, Ayame elcipelt a Sakurazaka-ba.(Még életemben nem voltam ott, pedig lassan már két éve a Kálvin tér közelében élek.) Nem is én lennék, ha nem néztem volna ki valamit. Úgyhogy begyűjtöttem egy evőpálcikát és egy Ramune-t(bosszúságomra Ayame nem hagyta, hogy kifizessem). Az italt este a Duna parton, egy padon elszürcsölgettük (mire találtunk egy szabad helyet, elértünk a Lágymányosi hídhoz). Lehet, hogy nem kellett volna, mert iszonyatos wc-zési vágy tört ránk. Szerintem hülyének néztek a villamoson és a megállóban, mert állandóan ugráltam, de ez van...ha még az ember iszik a 2 adag tea után. A vásárlás után a végső uticálunk felé "száguldottunk",...

Kusudama, vagyis gyönyörű függődísz hajtogatása

Kusudama végtelen számú varriációja szemet és lelket gyönyörködtető nem csak gyerekek, hanem felnőttek számára is. Erre egy kis bizonyíték:   http://www.flickr.com/groups/kusudama/ 3 kusudama origami könyv: http://www.megaupload.com/?d=O024BR87