Jajj, miért olyan nehéz írni valamiról? A suliban egyenesen imádtam a fogalmazásos feladatokat, sőt mennyi levelet írtam már a barátnőimnek?! Dunát lehetne rekeszteni velük....
Csapjunk is a lecsóba!
Mindig is imádtam olvasni. Szerintem ez apumnak köszönhető, mert rengeteget olvasott nekünk. Volt is miből válogatnia. Érdekes, hogy a kedvencem egy brutális keleti mesekönyv volt. A szereplők mindig kővé váltak vagy leszúrták őket. Sose a megszokott "Boldogan éltek, míg meg nem haltak..."-kal végződött. Lehet, hogy ezért is volt olyan izgalmas a számomra.
5.-ben jött Robinson Crusoe és megváltoztatta az életem. Onnantól már nem érdekeltek a mesekönyvek. Beiratkoztam a könyvtárba, s szinte naponta jártam vissza. Csak úgy faltam a Lucy Maud Mongomery, Shelly Lockhart, Tolkin és stb. ifjúsági regény köteteket. Még a Balatonra is vittem olvasmányt.
Azt hinné az ember, hogy ekkora könyvmoly révén, sose volt gondom a kötelező olvasmányokkal. Pedig nem mindent olvastam ám el. A "Kőszívű ember fiai" és a "Légy jó mindhalálig" egyszerűen kifogott rajtam. Nem értem, hogy miért ilyen korán 7.-ben és 8.-ban kötelező. "Az átváltozás" e két köteten magasan túl tesz. Utálom a hernyókat. Elég is volt annyi, hogy egy gusztustalan féreggé változott át a főszereplő. Fúj... fogalmam sincs, hogy hogy fogok a közeljövőben meggyet magvalni...
Végignéztem a könyvespolcomon, s megakadt a szemem Pearl S. Buck Liang asszony három lánya c. regényén. Mostanában felkapták a távol-keleti műveket, s nem értem, hogy a Nóbel-díjas írónő művei miért nem toplistásak. Szerintem magával ragadóan és korhelyzetileg pontosan ír a kommunizmusban elveszett, változó Kínáról. Az írónő külföldi létére az uralkodó rendszert egyáltalán nem illeti negatív jelzővel, csak egyszerűen leírja a fekete valóságot és a pompát, ami egy csekély rétegnek osztályrészül jutott.
A műről még a New York Times is pozitívan vélekedik:
"A regény csupa báj és finom elegancia. Olyan, mint a kínai selyemfestmények."
Információkat az Ovasás 7 hete c. eseményről itt találhattok:
http://konyvelmeny-beszamolo.blogspot.com/2011/06/menetrend.html
Csapjunk is a lecsóba!
Mindig is imádtam olvasni. Szerintem ez apumnak köszönhető, mert rengeteget olvasott nekünk. Volt is miből válogatnia. Érdekes, hogy a kedvencem egy brutális keleti mesekönyv volt. A szereplők mindig kővé váltak vagy leszúrták őket. Sose a megszokott "Boldogan éltek, míg meg nem haltak..."-kal végződött. Lehet, hogy ezért is volt olyan izgalmas a számomra.
5.-ben jött Robinson Crusoe és megváltoztatta az életem. Onnantól már nem érdekeltek a mesekönyvek. Beiratkoztam a könyvtárba, s szinte naponta jártam vissza. Csak úgy faltam a Lucy Maud Mongomery, Shelly Lockhart, Tolkin és stb. ifjúsági regény köteteket. Még a Balatonra is vittem olvasmányt.
Azt hinné az ember, hogy ekkora könyvmoly révén, sose volt gondom a kötelező olvasmányokkal. Pedig nem mindent olvastam ám el. A "Kőszívű ember fiai" és a "Légy jó mindhalálig" egyszerűen kifogott rajtam. Nem értem, hogy miért ilyen korán 7.-ben és 8.-ban kötelező. "Az átváltozás" e két köteten magasan túl tesz. Utálom a hernyókat. Elég is volt annyi, hogy egy gusztustalan féreggé változott át a főszereplő. Fúj... fogalmam sincs, hogy hogy fogok a közeljövőben meggyet magvalni...
Végignéztem a könyvespolcomon, s megakadt a szemem Pearl S. Buck Liang asszony három lánya c. regényén. Mostanában felkapták a távol-keleti műveket, s nem értem, hogy a Nóbel-díjas írónő művei miért nem toplistásak. Szerintem magával ragadóan és korhelyzetileg pontosan ír a kommunizmusban elveszett, változó Kínáról. Az írónő külföldi létére az uralkodó rendszert egyáltalán nem illeti negatív jelzővel, csak egyszerűen leírja a fekete valóságot és a pompát, ami egy csekély rétegnek osztályrészül jutott.
A műről még a New York Times is pozitívan vélekedik:
"A regény csupa báj és finom elegancia. Olyan, mint a kínai selyemfestmények."
Információkat az Ovasás 7 hete c. eseményről itt találhattok:
http://konyvelmeny-beszamolo.blogspot.com/2011/06/menetrend.html
Megjegyzések