Olvasás 7 hete - 6. hét

Az eheti témánk:
Klasszikusok kontra kortárs irodalom
Magyar kontra külföldi irodalom, avagy miért félünk egy-egy magyar/külföldi író művétől?
Regények kontra novellák: Ön melyiket preferálja? Miért? Olvas-e novellákat?
Az iskolai irodalomórák bátorítanak vagy tántorítanak? Miért olvasnak egyre kevesebbet a fiatalok? Ön mit olvastatna az ifjúsággal?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy apukám minden este olvasott nekem fel kedvenc mesekönyveimből, így nem volt nehéz lépés eltalálni a komolyabb művekig. Rengeteg féle könyvet olvastam már, a sci-fitől a romantikus művekig, a klasszikus 200 éves művektől a maiig. Minden műfajban meglehet találni a szépet. Imádom a lovaskocsis, bálokkal teli korszakot, s erről hitelesen, csak az tud írni, aki bele született, ki átérezte minden báját és átkát. Lehet hogy tele vannak e művek divatjamúlt szabályokkal és kifejezésekkel, de mégis magával ragadja az embert. Ilyen például a Jane Austen művek.  Ki imádja, észre se veszi, hogy meglehetősen ódivatú a nyelvezete, vagy okvetlenül tudálékos. Végül is e "idegen" szavak egyszer szerves részei voltak a nyelvünknek, csak a nyelv egy "élő" szervezet, mi folyamatosan változik. Mi meg egyre kevésbé tartjuk fontosnak a gyökereinket. Nem csoda ám, hogy le kellett fordítani Jókai Mór műveit. A mai fiataloknak túl elvont egy 100-140 éves mű (úgy két-három nemezék), pedig akár még a dédapánk is írhatta volna. Természetesen azért fontosak a kortárs irodalmak is. Az ember könnyebben olvassa a beszélt nyelvet, s ráadásul kell az ember lelkének egy kis romantikus vámpír regény, még ha nem is időtálló mű.
Szerintem az e heti témák közül a legfontosabb kérdés, hogy miért is olvasunk egyre kevesebbet, pedig a válasz igen egyszerű: Mi is rohanunk a világgal. Nincs holmi drága időnk leülni egy fél órára egymagunkkal.
Az irodalomórákkal való tapasztalatom nem pozitív volt. Szerintem bármit kitalálhat az Oktatási Hivatal. A tanórákon a diákok alszanak, játszanak és a fa*ukat mutogatják (öhm tényleg megtörtént). A tanárunk mindent megpróbált, igyekezett a fejünkbe verni valamit. Még a kötelező olvasmányokat is felolvasta, de ha egy diák nem figyel, hogy jut el a csöpp kis agyába? Tény, hogy egyre nehezebb tanítani. Már a szülők, nem nevelik a gyermeküket, vagy csak nem tudják, hogy is kéne valójában. Az óvónéniknek, tanárnéniknek meg nincs erre ereje. 30 gyermeket egyszerre nevelni körülbelül lehetetlenség. Örül, ha nem ugranak le a mászóka tetejéről fejjel a földre.
Személy szerint a fiatalsággal a klasszikus irodalmat olvastatnám, hogy ragadjon rájuk valami, de hát haladni kell a korral, és figyelni a fogyasztók kívánságait. A könyvespolcokról elkapkodják a "vörös pöttyös" könyveket. Sokan csak ezeket a köteteket hajlandóak a kezükbe venni. Hasonló, mint az Apple-mánia. "Nem mindig a legjobb, de hát másról hallani se akarok."


Forever klasszikus irodalom! - ez van, már csak régimódi maradok


Úgy látszik ez a bejegyzés egy kicsit kuszává sikeredett, de remélem megértette pár ember, hogy milyen gondoltatok kavarognak a fejemben.