Természetesen meging egy japán író :D Végül is máshogy látják a világot, mint az európaiak, ezért is izgalmas a részünkről.
Japánba a '70-as évek zenéi és identitása később hódított teret, így talán Murakami Haruki tisztább, pontosabb képet tud róla festeni, mint az európai és az amerikai írók, költők.
A regényben rengeteg zeneszámnak a címe szerepel, ráadásul a címét is egy Beatles dal adta.
Talán azért is, hogy jobban átéljük a regény hangulatát, vagy hogy könnyebben visszarepüljünk a múltba, ahol mi is fiatalok voltunk. Olvasás közben érdemes ezekre a számokra rákeresni. Sajnos én lusta voltam ehhez.
Nagyon realisztikus mű, közvetlenül és fekete-fehéren ír mindenről a szerző, akár legyen szex-jelenet, vagy a társadalom kritizálása. Itt egy példa rá:
"– És mondd, miről szól ez a felsőfokú külügyminisztériumi vizsga? Csak az olyan srácok tudják megcsinálni, mint te? – Fenét! A legtöbbjük seggfej. Seggfejek meg pszichopaták. Azoknak, akik hivatalnokok akarnak lenni, a kilencvenöt százaléka szart se ér. Még olvasni se tudnak rendesen."
S ezért is hiszem el, hogy valamikor élhetett egy Naoko, kihez plátói szerelem fűzte az írót.
A könyvből készült filmet nem láttam, de eléggé kétes kritikákat hallani róla. Mindenesetre az imdb-n "csak" 6,8-at kapott a felhasználóktól.
Kedvenc idézetem a regényből:
„Sokkal több könyvet olvasott, mint én, de kezébe sem vett olyat, amelynek írója legalább 30 éve nem volt halott, ehhez ragaszkodott mint szabályhoz. Azt mondta, csak azokban a könyvekben bízhat.”
Akinek a könyv megvan és mindenhová magával szeretné cipelni, az itt találhatja prc fájlfolmátumban (ebook):
http://www.megaupload.com/?d=XGWG1J88
jelszó: szndpc
Megjegyzések