Először is itt vannak a képek, mit István végre elküldött: ^^
http://picasaweb.google.com/boldi88/SzegediGarazdalkodas?authkey=Gv1sRgCNKPqJqm5YTRJg#
Egy felejthetetlen 3 napot töltöttem el Szegeden (vagyis a repülőtéren) Tücsivel, nővérével (Erzsó) és Istvánnal, meg persze az utolsó nap a pilóta/segítő gárdával.
Nagy nehezen túléltem a hőség-vonat effectust, s nagy meglepetésemre István kocsival várt minket Szegeden (öhmm elfelejtette valaki közölni az egyéb információkat a kis kiruccanásról). Alig fértünk be a járműbe, mindenki hozott egy hatalmas csomagot magával, még én is több cuccot vittem, mint Norvégiába.
Lassacskán megérkeztük a végállomásunkra, s felmértük, gyalog igencsak kellett volna sétálnunk, még szerencse, hogy gondolnak ránk.
A reptéren csak ámultunk-bámultunk, mi földi halandók. Még életemben nem láttam ennyi repülőt, vitorlázót egyszerre, végülis női VB, mit vártam?
Szerencsére anya riogatása nem vállt valóra, hogy mobil-toilet fog várni minket. Minden kiépített volt, végülis ez egy reptér telis-tele külföldivel, s nem csak egy camping a pusztában.
Szerencsére Szegedre korán indultunk, így reggel 10-kor már az ottani levegőt rontottuk a CO2 kitermelésünkkel, ezért rengeteg időnk maradt. :D A gépek felengedése után egy kis túrát tettünk a városban, mit meg is ünnepeltünk egy apró lubickolással (másfél órát legalább benn voltunk a vízben) a múzeum előtti szökőkútban. Egy ártatlan tiszai fröcskölés előhozta belőlünk az ördögöt. Az eredménye látszik is a képeken... Hogy teljes legyen az örömünk, este elmentünk hamburgerezni. De feelinges volt hatalmas hamburgereket bevágni, Tücsin még csiszolni kell, mert nem volt képes megenni az utolsó falatokat, de mint a szobatársa, kezelésbe veszem *_*
persze, hogy még nincs készen az élménybeszámoló :P
Megjegyzések